Remete kápolna

Remete kápolna Remete kápolna

Kápolna tér

Épült 1751-1758 között barokk stílusban.
Műemlék.
E kies fekvésű búcsújáróhely története a mohácsi vész utáni időkből veszi eredetét, midőn a szegszárdi lakosok a vad török elől a hegyekbe s a város határán elterülő rengeteg erdőségekbe vonultak, hogy életöket megmenthessék. A pusztító török had fölégetve a várost, a menekülőket fölkereste rejtekhelyükön és ekkor történt, hogy ott, ahol most a Remete kápolna kapuja áll, a szegszárdi lakosságból igen sokan elhullottak az ellenség fegyverei alatt. Ezt a szomorú eseményt egy jámbor zarándok megtudta és a hegy tövében, ahol az üde forrásvíz most is csörgedezik, letűzte keresztes botját és hajlékot emelt magának. Ide jártak ki azután a hívek a jámbor remetéhez, aki buzdította őket a Szent Szűz tiszteletére. Így azután Szűz Mária tiszteletére a hívek adományaiból felépült egy kis kápolna, később pedig a mostani templom.
(Tolnamegyei Közlöny 1899)

Esterházy Pál nádor leírása szerint már a török idők előtt is, a 11. századtól kezdve kedvelt kegyhely volt itt.

A mai kápolna kegyszobra, ami a mariazelli Mária-szobor másolata, a 19. század elején került ide Bécsből. A szobor vitrinjét Theisz Ádám szekszárdi asztalos- és üvegesmester készítette.

Híres búcsújáró hely volt, Kisasszony napján (szeptember 8-án) hívek százai zarándokoltak ide a környékről.

A több évszázados hársfák tövében kálvária vezet fel a Szenvedő Krisztus szobrához. A menthetetlen régi stációképek helyett Bucsányi Kálmán szekszárdi restaurátor alkotott új domborműveket 1990-ben.